Romain Gavras görög származású francia rendező különleges filmmel lepte meg rajongóit 2022-ben az Athéné című film elkészítésével, mely jelenleg a Netflix kínálatában tekinthető meg (szinkronosan). A történet középpontjában a napjainkban nagyon gyakori párizsi muszlim zavargások és utcai harcok állnak, melyek ezúttal (egy kitalált sztoriban) egy teljes városrész, az Athéné lakótelep felkelésével járnak és fél Párizst lánga borítják (képletesen és valójában is).
A kép forrása: www.nrc.nl
A filmbeli történet hátteréhez tudnunk kell: jelenleg Párizs lakosságának 15%-a muszlimnak vallja magát, de mivel ez a szám folyamatosan emelkedik és tömegével érkeznek a illegális (nem nyilvántartott) muszlim migránsok illetve a vallási, etnikai felméréseknél sokan nem vallják be valódi gyökereiket, a valós arány inkább 20-25% (vagy talán még annál is több) lehet. Ez azt jelenti, hogy napjainkban minden negyedik párizsi lakos muszlim és jellemzően arab származású. Egyes párizsi városrészekben pedig az iszlám hitűek aránya 70-80%-ot is eléri. Ilyen kerület az Athéné lakótelep is, ahol egy nap jelentős utcai lázongás veszi kezdetét, amikor egy arab származású kamaszt megölnek a francia rendőrök. A rendőri túlkapás már sajnos nem az első eset, így a lakótelep arab fiataljai elhatározzák: elég volt és fegyveres felkeléssel kényszerítik ki a hatóságoktól a változást és a felelős rendőrök megbüntetését.
Az Athéné középpontjában három arab férfi áll: Karim, Abdel és Moktar, akik a történet elején megölt kiskamasz testvérei. Mindhárman másként reagálnak a felkelésre: Karim azonnal az élére áll és fegyveres csoportokat szervez a rendőrök ellen, Abdel mivel katonatiszt a francia hadseregben, inkább visszafogni szeretné az indulatokat (és Karimot), Moktar pedig illegális üzleteit félti csupán, mint a helyi alvilág egyik feje. A másik oldalon, a rohamrendőröknél is találunk olyat, akit bemutat a script, ő Jérome, aki láthatóan fél a bevetés kezdetén de próbál erős maradni, hogy teljesíteni tudja rendőri kötelességét.
A kép forrása: netflix.com
A film tempója végig meglehetősen gyors, ugyanakkor kapkodó is: a kamera többnyire ide-oda ugrál és nagyon sokszor összefügésstelenül, koncepció nélkül mutat nagytotálban arcokat, ide-oda rohangáló fiatalokkal. A rendezői szándék érezhetően kettős: egyrészt hősies és elkeseredett küzdelemnek beállítani a lázadó arabok harcát, másrészt kiemelni, hogy nagyon is indokolt sőt érthető fegyveres lázadásuk a törényes rend ellen. Sántít azonban a dolog: az ucai brutalitás, a gyújtogatás és a gyilkolászás a nézők nagy része számára ugyanis nehezen adható el jogos lázadásnak (és bevallom magam is ebbe a táborba tartozom). Éppen ezért nálam éppen fordítva működött Romain Gavras rendezői szándéka: én pont hogy nem a gyújtogató, romboló (és jogosnak beállított okokból lázadó) arab felkelőkkel éreztem azonosulást, hanem a túlerővel szemben is hősiesen helytálló francia rohamrendőrökkel, akik végig a rend helyreállításán fáradoznak. De ez persze beállítottság kérdése, biztosan mindannyian másként reagálunk a látottakra, ezért is érdekes ez a film.
A kép forrása: netflix.com
Az Athénét a hatásvadászat sem kerül el: rengeteg a színpadiasan beállított nagytotál, a megkomponált látvány-kép és ügyesen összerakott háttérkép. Nagyívű színészi alakításokat sajnos nem láthatunk, a film minden percén érezhető, hogy a legfontosabb szempont a néző sokkolása, a küzdelem heroizálása és a harc látványos bemutatása különböző látvány-technikai elemekkel.
Mivel ezt önmagában nem tudjuk magas szintre értékelni a Filmométer ezúttal csak közepes, 50%-ig emelkedik csupán.
[Az Athéné című film Mafab adatlapja]
